Az egészség utáni vágy tudattalan elnyomása, a kövérség problémaköre

(Részlet Emil Coué: A gyógyító erő című könyvéből)

Emil Coué-t tartják a pozitív gondolkodás atyjának. Ő fektette le a gondolaterők törvényét, melyeket a mai napig nem tudtak kétségbe vonni. Nála tanult José Silva (agykontroll), és Shultz professzor (Autogén Tréning) is.

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy egészségünkre, túlélésünkre vonatkozó indíttatásunk minden más indíttatásunknál erősebb. „Csak egészség legyen!” – mondogatjuk. Ez a hit azonban téves, és az ebből származó következtetések ugyancsak tévesek.

Ha felállítanánk egy sorrendet, amely azt lenne hivatott szemléltetni, hogy a fent kiemelt egészség utáni elkötelezettségünk hányadik helyen áll a valóságban és nem a beszéd szintjén, akkor bizony nagyon meglepődnénk. Egy-egy hétköznapi negatív indulat, közönséges érzelmi fűtöttségből származó kielégületlenség beteljesítésének igénye jócskán megelőzi azt a vágyat és azt az érzelmi töltöttséget, amely egészségünk megóvására irányul.

Lássunk néhány példát! Egy érelmeszesedésben szenvedő egyén számára, tudattalan, automatikus – és ezt nagyon ki kell emelnünk – elmefolyamatai szintjén fontosabb a saját, merev, keményvonalas gondolkodásának fenntartása, igazolása, táplálása, mint érrendszerének állapota, mely fő halálozási okként szerepel a világ talán összes országában. A példa utal rá, hogy az érelmeszesedés mentális oka közvetlenül a merev szemléletmódok fenntartásában keresendő.

Az érelmeszesedés konkrét problémáján túl is a felsorolt viselkedések lelki okokra, betegségteremtő mentális folyamatokra utalnak. Mégis mi lehet az oka annak, hogy mélytudatunk, amely információk végtelen tárháza, az intuíció elsődleges forrása, a tudat számára elérhetetlen bölcsesség és hatalom megtestesítője, hagyja szervezetünket tönkremenni a gondolkodás pusztító aspektusának megtűrésével. Miért nincs olyan mechanizmus – kérdeznék sokan, amely figyelmezteti tudatos énünket: önmagadat rombolod, változtass hozzáállásodon, mert elbukhatsz, ha nem teszed.

A betegség tulajdonképpen az egészség negatív gondolatokkal való, az esetek nagy többségében tudattalanul történő lerombolása. A negatív, önromboló gondolkodás, a bosszúvágy beteljesítése, a meg nem bocsátás, az önértékelés súlyos hibáiból származó pótcselekvések a betegség melegágyaként szóba jöhető sémák sokak számára pillanatnyilag fontosabbak, vonzóbbak, sürgetőbbek, mint a tudatos lelki önvédelem.

Vizsgáljuk meg most a kövérség olyan esetét, amely a személyes felelősség határain belül alakult ki! A kövér ember gondolkodásának középpontjában a védettség és a melegség érzése utáni mély vágyódás áll. Általában bizonytalan, fél, szorong még akkor is, ha ezt jól sikerül lepleznie. És pontosan a kitűnő álcázási és leplezési manőverek azok, melyek a kövér emberről azt a hiedelemrendszert alakították ki, hogy a jókedv megtestesítője. Gondoljuk végig, valamely viselkedésnek a szélsőséges, domináns megnyilvánulása az egyensúly elvesztéséből származó kompenzációs folyamat lehet!

A kövér emberek nagy családja azonban rendelkezik egy közös vonással, amelyet leolvashatunk róluk, ha alaposan tanulmányozzuk életüket. Lelki stabilitásukat nem elsősorban önértékelésük javításával igyekeznek kialakítani, hanem egy védőpajzs kifejlesztésével.

Minden erejükkel azt a védőréteget erősítik, mely körülöttük helyezkedik el. Gondolatvilágukban fellelhető önmaguk lekicsinylése, elutasítása, alkalmatlannak való érzése. Más szóval a gyengeségre és védettségre való alkalmasság az elesettség szerepére való képesség átélése és megvalósítása. Mindent, ami önvédelmükkel összefügg, egy külső fizikai pajzsra bíznak. Áthelyezik a felelősséget a pajzsukra és ezzel elveszítik hatalmukat életük és egészségük irányítása felett. Láthatunk azonban nagyon is életerős, stabilnak tűnő sikeres kövér embereket. Ez a látszat ne tévesszen meg bennünket. A mélyben mindig meghúzódik egy olyan fájdalom, melyet a védő zsírréteg igyekszik elleplezni.

A kövér ember számára a védettség rétegeinek halmozása, a belső gyámoltalanság átélése mindennél fontosabb lehet. Így az esztétikánál, – és ez a legkitűnőbb bizonyíték a negatív gondolat óriási hatalmára – de fontosabb a társadalmi beilleszkedési vagy párválasztási problémák megoldásánál is. Ha az ilyen személyiség negatív rögeszméje, a védettség igényének átélése és pajzzsal való biztosítása nem elég erős, akkor átmenetileg, vagy akár véglegesen is megszabadulhat zsírpárnáitól. Ezért gyakran hozza összefüggésbe a népnyelv a lefogyást a szerelemmel. „Szerelmes vagy? Úgy lefogytál.” A szerelem köztudottan egy szinte minden mást elsöprő intenzív érzelemtömeg. Ezért néha képes semlegesíteni a kövérséget fenntartó mentális hozzáállást is.

Korábban feltettük a kérdést, mi az az erő, amely képes a harmónia és a lelki teljesség utáni vágyakozás erőinek elnyomására. A kövér ember esetében annak a gondolatnak a befogadására, hogy „védelmet akarok, de nem erősítem a lelkemet, hanem zsírpárnáim növelése a védelem eszköze.” Már-már komikus, hogy az ilyen tudattalan meggyőződésből élő személy a tudatos gondolkodásával állandóan a lefogyást célozza, arról szól az élete és az a legfőbb tudatos elkötelezettsége. Ez kitűnő példa arra, hogy egyrészt a tudattalan vágyak játszva elnyomják a tudatos törekvéseket, másrészt arra, hogy életünkben két alapvető létezés hat. Az egyik tudattalan, a másik tudatos.

A legtöbb esetben ebből a tényből az következik, hogy nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal kéz. A tudattalan folyamatok természetesen nemcsak azért erősebbek, mert mélytudatunk hatalmasabb, hanem azért, mert a mélytudatban meggyőződések „laknak”, míg a tudat gyakran vegyíti vágyait akarati erőfeszítésekkel, melyek pontosan az akarat céljának ellentétesen valósulnak meg.

Az erő tehát, amely elnyomhatja az egészség iránti elkötelezettséget az az autoszuggesztió útján a mélytudatba juttatott és ott ellentmondás nélkül uralkodó meggyőződés. Egy ilyen meggyőződés alkalmasint beteggé és torzzá is tehet egy embert.

A kövér embert például hiába fogjuk táplálékmegvonó kúrára. A kúra csak akkor lenne hatásos – mert a csökkentett energia tartalmú étel valóban fogyaszt – ha a kúrára fogott egyén nem azonosulna többé a hízást megteremtő lelki meggyőződésekkel. A fogyókúrák eredményes véghezviteléhez általában nagy lelki erő szükséges. A folyamatosan motivált, biztatott, közösségbe fogyni járó ember a többiek közreműködésével képes a lefogyásra. Ezt a befektetést azonban mindig csak addig képes mozgósítani és addig képes a kúra mellett kitartani, míg lelkesedése, érzelmi tőkéje ezt megengedik. Ezt követően elengedi magát és visszahízik. Coué törvénye itt is érvényesül.

A visszahízó ember akaratát végül is legyőzi a tudat alatt meghúzódó végtelenül masszív elképzelés: védelemre, támogatásra van szükségem! Ameddig tehát az elme nem kap új gondolatokat, és nem teremt belőlük új meggyőződéseket, a kövérség lelki oka, mint minden más betegségé is, elnyomja a megszüntetésükre törekvő akaratot.

Mi a megoldás?

Először is elfogadjuk, hogy vannak olyan tudatalatti rögeszméink, melyek a túlélésünk szempontjából negatív gondolkodás eredményei. Tudomásul vesszük, hogy itt abszolút tudattalan folyamatokról van szó, melyek a tudatos elme által nyomon követhetetlenek, érthetetlenek, ezért is fordulhat elő, hogy még a mélytudat akar valamit, az elme annak pontosan az ellenkezőjét is akarhatja. Gyógymódként, kezdő lépésként először is a lelki okok tudatosítása a cél. Ismerjük meg azokat a mélytudati tartalmakat, amelyek ismeretlenül irányították eddigi életünket. (Ehhez néha célszerű szakember pl. szakképzett kineziológus segítségét kérni)

Ezután végezzünk autoszuggesztiós gyakorlatokat, legfőképpen Coué alapmondatát (Minden nap, minden szempontból egyre jobba és jobban vagyok!), melyek a tudatalattiba hatolva semlegesítik a negatív pusztító meggyőződéseket.

Az eljárás kitűnő önismereti lehetőség. A tudatosítás és az azt követő autoszuggesztió lehetővé teszi, hogy a nagy energiájú negatív elkötelezettségek érzelmi tőkéjét pozitívvá alakítsuk.

„Minden nap minden szempontból egyre jobban és jobban vagyok!”