Önéletírás – rólam,  személyesen Neked

Levél küldése Ez az email cím védett a spam robotoktól, a megtekintéséhez engedélyezni kell a Javascriptet.

1955-ben születtem egy kis alföldi faluban. Édesapám 25 évig volt tsz-elnök, tisztességes, egyenes és kemény puritán ember volt, egész életemben minta marad számomra, ahogyan törődött mindenki bajával, segített a hozzá fordulókon. Sokáig vonattal utaztam haza szülőfalumba, gimnazistaként, egyetemistaként, majd fiatal jogászként, s a szívem belesajdult, amikor - megtudván, hogy hová utazom - legendákat kezdtek mesélni nekem Róla, s nem tudták, hogy a lánya vagyok. Sok-sok évvel a halála után is él az emberek lelkében.
A kitartást, az emberekbe vetett hitet, a tenni akarást, a hihetetlen munkabírást és munkaszeretet kaptam Tőle.

Édesanyám ágáról a kemény, hajlíthatatlan magyar paraszt él bennem, akit nem törnek le a nehézségek. A probléma mindig feladat, melyet meg kell oldani, az akadály leküzdése mindig egy másik szintre visz át. Édesanyám támasz, biztonság és példa számomra. 78. évében van, rengeteget dolgozik, ő irodánk lelke, az én jobbkezem, mindig kész arra, hogy bárkinek segítsen.
Az általános iskolában nekem mindig jobban és többet kellett teljesítenem, mint a többieknek, hiszen én a „tsz-elnök” gyereke voltam. 
Az olvasás volt a mindenem. 8 évesen már a Háború és békét, a Csendes Dont olvastam.14 éves koromra elolvastam a klasszikusokat, Ady, József Attila szólt leginkább hozzám, szavalóversenyeket nyertem. Az irodalommal szerettem volna foglalkozni, jól írtam, veleszületett magyar irodalmi és nyelvi érzékemet egy nagyszerű irodalomtanárnő - Kállay Mária - csiszolgatta, építgette, fejlesztette. Kitűnő, nagy tudású pedagógus volt, jellemző magyar sors: öngyilkos lett, sírját sokáig édesanyám gondozta. 
Gimnáziumba Szegedre kerültem, több mint 200 km-re szülőfalumtól. Angol-orosz tagozatra jártam a nagy hírű Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziumba. Nem volt könnyű az első év. Az osztály két részre szakadt, mi, angol-oroszosok - a „vidékiek” -, s az osztály másik fele, a francia-oroszosok, Szeged „krémjének” gyerekei.