Transzgenerációs Epigenetikus Kineziológia^©®

Őseink táplálkozása befolyásolja egészségünket!?

Egyre többször merül fel ez a kérdés főleg olyankor, amikor azt tapasztalja valaki, hogy ugyan olyan, vagy hasonló problémái vannak, mint szüleinek, nagyszüleinek. Valóban hatással van ránk felmenőink táplálkozási szokása és életmódja?

A kineziológiai kezelések során az elmúlt 10 évben sokszor tapasztaltuk, hogy valamilyen kapcsolat van a kliens és az ősei között. Valami „átszivárog” az elődeink életéből, ami hatással van a jelen  életünkre, egészségi állapotunkra.

Hosszú megfigyelések és tapasztalat gyűjtés után az epigenetika adta kezünkbe elméletünk tudományos bizonyítékát.

Igen, őseink táplálkozási szokásai, életmódja, de még gondolkodása is lenyomatot hagy a mi életünkben, és befolyásolja azt!!!

Az epigenetika a genetika egy ága, ami az öröklődő tulajdonságokat vizsgálja. Alaptétele, hogy a genetikai örökítő anyagunkhoz, a DNS-hez kapcsolódó metilcsoportok meghatározott mintázatot alkotnak. Ez a metilációs mintázat minden embernél az évek során környezeti hatásokra változik és a változások módja egy családon belül azonos, azaz öröklődik. Ez azt jelenti, hogy a genetikai anyag nem változik, de a gének működése igen.

A gének emlékeznek, és így a szerzett betegségek is átörökíthetőek az utódokra.

Magyarázatot kapunk arra is, hogy miként lehet egy családban hajlam egy adott típusú betegségre anélkül, hogy bármilyen egyértelmű nyoma lenne a DNS-ben.

A nagyszülők illetve szülők életmódjának és táplálkozási szokásainak az utódok egészségére való hatásával kapcsolatban egy parányi északsvéd faluban Överkalix-ben végzett  kutatás arra az összefüggésre mutatott rá, hogy hosszabb ideig élnek azok a férfiak, akiknek a nagyapja 9 és 12 éves kora között éhezett. A női nemnél annyi volt a különbség, hogy a nagymama éhezése akkor hozta a legnagyobb élettartam-növekedést a lány unokánál, ha az a nagymama csecsemőkorára esett. Mi lehet ennek az oka? Kutatók úgy vélik, hogy szervezetünk az éhezésre állítódott be az evolúció során és a modern táplálékokkal nem tud mit kezdeni. Nehezen, nagy energia befektetéssel dolgozza fel azokat és ez meggyengíti a szervezet immunrendszerét, amitől hajlamosabbak leszünk különböző betegségeket kialakítani magunknak.

Klári azzal keresett meg, hogy fogyni szeretne, mivel elhízott volt és ez már zavarta a hétköznapi munkavégzésben is. Az oldás alatt arról beszélgettünk, hogy milyenek voltak gyermekkorában a család táplálkozási szokásai, és ő lelkesen mesélt:

„Nálunk az volt a szokás, hogy anyukám kiszedte az ételt a tányérba és addig nem állhattunk fel az asztaltól, amíg minden el nem fogyott a tányérból.  Rettentően utáltam ezt, mivel soha nem bírtam annyit enni, mint amennyit kaptam.  Szenvedtem, hogy mindent meg kell ennem, amit elém raktak. Emlékszem, már gyermekként megfogadtam, hogy ha nekem egyszer gyermekem lesz, akkor ezt a kínzást nem fogom vele elkövetni, és csak annyit kell majd ennie, amennyi jólesik neki.

És ez így is van. Nálam a gyerekek ha már jóllaktak, ott hagyják a maradékot az asztalon.”

Majd felkiáltott: „Te Jó Isten! Most ugrik be, hogy az általuk otthagyott maradékot azonban én minden esetben megeszem, mert azt tanultam, hogy az asztalon nem maradhat semmi!”

Mi történt Klárival?

A szülői utasítás így hangzott: „Az asztalon nem maradhat semmi, mindent meg kell enned!”

Ezt hallotta a kislány nap, mint nap és ez az utasítás rögzült az elméjében. Már nem is emlékezett rá, de már felnőttként az utasítás láthatatlanul irányította életét, meghatározta vislekedését és nagy mennyiségű energia bevitel pedig növelte testsúlyát.

Lehetséges, hogy Klári az őseitől örökölte ezt a viselkedést?

Igen. Mostanában kezd egyértelművé válni különböző epigenetikai kutatási eredményekből, hogy a gének ki- vagy bekapcsolódását környezeti tényezők is irányíthatják, mint például a nevelés.

Egy másik kutatás is megdöbbentő adatokkal szolgált! Arra figyeltek fel, hogy a nagyapa 12 és 15 éves kora közötti táplálkozása jelentősen befolyásolta az unoka keringési és cukorbetegségben való elhalálozásának valószínűségét. Minél egészségtelenebbül táplálkozott az adott életkor-intervallumban a nagyapa, annál hamarabb halt meg ezekben a betegségekben a fiúunoka.

A nagymama esetében négyszeresére nőtt a lányunoka II-es számú cukorbetegségben való megbetegedésének kockázata.

Mindebből az következik, hogy a jelenlegi életmódunk jelentős hatással van leszármazottaink: fiaink, lányaink, unokáink egészségi állapotára!!!

De nem csak a táplálkozási szokások hagynak nyomot az utódok metilációs mintázatában, hanem az ősök által átélt traumák is. A stresszel telített élmények hatása, amelyek felborították szüleink, nagyszüleink testének működését a metilációs mintázaton keresztül továbbadódnak a gyermekeknek, unokáknak. Rengeteg példa áll már előttünk a kineziológiai kezelésekből, amikor egyértelműen a felszínre bukkantak azok a viselkedés minták, amelyek a régmúlt traumáinak köszönhetően a jelen életünkre is hatással voltak.

Gréta kapcsolatteremtési problémákkal keresett fel. Mindig gondott okozott neki, amikor férfiakkal kellett ismerkednie, amikor pedig sikerült kialakítania egy kapcsolatot, akkor idegennek érezte magát benne és egy idő után ez a kapcsolat rovására ment.

A generációs oldás során kiderült, hogy anyai nagymamája erőszak áldozata lett, amiből született az ő anyukája. Abban az időben még meg kellett tartani a gyermekeket. A nagymamája úgy nevelte Gréta anyukáját mint egy idegent. Ellátta élelemml, ruhával, de érzelmileg nem tőrődött vele. Úgy kezelte, mintha nem a saját gyermeke lenne. Gréta anyukája – akinek szintén problémái voltak a férfiakkal – szintén hasonlóan nevelte Grétát. Látható, hogy egy 2 generációval korábbi trauma miként vonul végig a családon és fejti ki hatását a vislekedésünkben, rombolva testünk védekező képességét így hajlamosítva minket különböző betegségekre.

Figyelje meg a kedves olvasó önmagát és válaszoljon az alábbi kérdésekre!

Milyen helyzetekben viselkedek úgy mint apám/anyám?

A szüleimnek milyen szokásait örököltem? Mi az, amit ugyanúgy csinálok, mint ők?

Mi jellemzi a táplálkozási szokásaimat? Hasonló dolgokat szeretek vagy utálok mint apám/anyám?

Milyen életvitelt folytatok? Hasonlóan utálok pl. futni, vagy éppen olyan pörgős és aktív vagyok mint valamelyikük?

Nem biztos, hogy minden kérdésnél hasonlóságot talál, de ha már egy területen jelentős a hasonlóság, és Önnek akár testi, akár lelki problémái vannak, akkor érdemes elgondolkodnia azon, hogy segítséget kérjen a Transzgenerációs Epigenetikus Kineziológia©® területén jártas szakembertől.

A szakképzett kineziológus segíteni tud felderíteni Önnek azt, hogy egy-egy minta melyik generációtól ered és a korrekciók hatására jelentős változás állhat be mind az Ön, mind családtagjai életében.

A epigenetikának azonban van még egy sokkal fontosabb hozadéka is. Amenyibben egészséges utódokat akarunk nevelni kezdjük Önmagunknál. A mi életmódunk következményeit viszontlátjuk majd gyermekeinkben, unokáinkban…